Kisfiam ezzel a verssel köszöntött reggel.
Teljesen meghatódtam. Nem csak a szöveg miatt, hanem azért is, mert nagyon gyorsan kellett megtanulnia. Alig volt ideje gyakorolni, mivel az óvoda csak nem rég nyitott újra.
Előtte este apával próbáltak, hogy biztos el tudja majd mondani.
A verset ismerem, hallottam is már. De mint anya, még sosem. Teljesen máshogy éltem meg azt, ahogy olvastam és azt, ahogy a kisfiam elszavalta nekem.
Annyiszor megfogadtam, nem, én nem lesz olyan pityergős, sírós anyuka aki képes egy kis vers miatt is sírva fakadni.
Hát jelentem, olyan lettem.
Íme a vers:
Csorba Piroska: Mesélj rólam — vers
Mesélj anya,
milyen voltam,
amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam,
és tehozzád hogyan szóltam,
amikor nem volt beszédem?
Honnan tudtad mit kívánok?
Megmutattam a kezemmel?
Mesélj rólam,
Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél?
Meleg tejeddel etettél,
akárcsak a testvéremet?
Gyönyörködtél akkor bennem,
úgy neveztél: kicsi lelkem?
És amikor
még nem voltam,
a hasadban rugdalóztam,
tudtad-e, hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Sejtetted, hogy fiú leszek?
Mesélj anya!
Mesélj rólam.
milyen lettem, amikor már
megszülettem?
Sokat sírtam, vagy nevettem?
Tényleg nem volt egy fogam sem?
Ha én nem én lettem volna,
akkor is szerettél volna?
A vers forrása: www.egyszervolt.hu