A napokban egy érdekes posztba futottam bele. Egy nagymama panaszkodott arról, hová fajult ez a világ, szerinte minden teljesen kifordult magából. A történet nagyon egyszerű volt: a menye a kovid alatt elveszítette a munkáját és több mint egy évig munkanélküli volt. Néhány hete viszont nagy nehezen sikerült elhelyezkednie, majd jött a nyári szünet….
…. és a fia, vagyis az apuka maradt otthon a gyerekekkel. Apa vigyázott a gyerekekre, főzött, mosott, takarított, ellátta a háztartást. Megcsinált mindent, amit eddig az anya csinált meg. Anya pedig dolgozott, igyekezett megfelelni a munkahelyen. Félt eljönni egy hosszabb szünetre, nehogy elveszítse a nehezen talált állást. Pontosabban nem is lett volna annyi szabija, hogy egész nyáron otthon maradhasson a gyerekekkel.
Érdekes volt olvasni a történetet, hiszen a héten valami hasonló történt nálunk is. Én dolgoztam, miközben a férjem otthon volt a gyerekekkel. Csakhogy nekem eszembe sem jutott, hogy ez nem volna természetes. Ő a gyermekeink édesapja, ugyanolyan szülője nekik, mint én. Hiszem azt, hogy ugyanúgy képes ellátni a gyermekeket, ugyanúgy tud gondoskodni róluk, ahogy én tenném. Ráadásul a gyerekeknek is jót tett a csak apával eltöltött idő.
Mi egy csapat vagyunk. Közösen viseljük a terheket és most több jutott rá a háztartásból.
A történet alapján viszont sokak szerint még mindig egy anya dolga ellátni a háztartást, gondoskodni a gyerekekről, amíg apa dolgozik, pénzt keres. Csakhogy a világ igenis kifordult magából és egy keresetből ma már nem lehet egy egész családot eltartani. Teljesen természetes, hogy anya is elmegy dolgozni.
Szomorú voltam, hiszen a nagymama – és sok más hozzászóló – szerint egy megoldás volt csak: anyának fel kellett volna mondani a munkahelyen, hogy otthon maradhasson a gyermekekkel. Arra a kérdésre azonban nem akart válaszolni, hogy mit gondol, mi rossz történik a gyerekekkel amíg apa vigyáz rájuk. Ahogy arra sem akart válaszolni, hogy belegondolt-e abba, ha anya felmond, akkor szeptemberben miután elkezdődik az óvoda, újra munkát kell keresnie és a mai világban az nem is annyira egyszerű dolog.
Te mit tennél egy ilyen helyzetben? Nálatok hogyan lenne megoldva? Apa maradna otthon vagy felmondanál?