Imádom a gyerekeimet egy-egy aprósággal, kis ajándékkal meglepni. Sokszor nem is tárgyi ajándékról van szó, hanem valamiről, ami nem is “igazi” ajándék. Valami, ami örömöt okoz, vagy élményt ad. Meglepetésként elmegyünk fagyizni, megnézünk egy új játszótéret vagy munkagépeket lesünk meg munka közben. Esetleg piknikezünk együtt vagy ilyen vicces szendvicsekkel lepem meg őket.
És ők is szeretnek megajándékozni engem, a maguk módján.
Kaptam már tőlük falevelekből álló csokrot, szép faágat, csigaházat, különleges kavicsot és rajzot.
És virágot, rengeteg virágot. Bárhova megyünk, mindenhol virágokat szednek. Aztán futnak hozzám, hogy megtalálták nekem a legszebb virágokat.
És olyankor boldogok, nagyon boldogok, hogy adhattak nekem valamit.
Sokszor nem is tudok mit kezdeni ezekkel az apró ajándékokkal. Fogom a faágat, a csigaházat és nem tudom, hol és mihez használhatnám őket. De olyan örömmel, akkora szeretettel adják nekem, hogy nincs szívem nem elfogadni.
Egyébként is ha azt mondanám, nem tudok mit kezdeni velük, csak elszomorítanám őket. Nem látnák értelmét az ajándékozásnak, hiszen nem tudnak vele örömet szerezni.
Így most tipikus anyuka táskám van. Ha kipakolnám, biztos találnék benne faágat, falevelet, csigaházat, kavicsot és egy csomó, a gyerekek számára értékes dolgot, amit nekem ajándékba adtak.
És ott vannak a virágok, amiken már alig van szirom, talán levelük sincs és kicsit ki is vannak lapulva.
De amikor hatalmas boldogsággal adják, nem tudom azt mondani, köszönöm, de nem kell. Amikor úgy ragyog az arcuk egy virág vagy falevél átadásakor, mintha a lottó ötöst nyerték volna meg, nem tudom elrontani az örömüket.
Ilyen kis virágokat kapok tőlük.
Örömmel és boldogan fogadom el. Egyrészt szeretném, ha a lányom azt látná, virágot kapni jó és felnőtt korában vágyjon is rá. Másrészt a fiaimnak legyen természetes, hogy azt akit szeretünk, néha virággal ajándékozzuk meg.
Ha te is tanácstalanul nézegeted a kapott ajándékokat és nem tudod, mihez kezdj velük, jusson eszedbe mekkora örömöt okozol azzal, ha elfogadod őket – és még örülsz is neki. És mit tanulna abból, ha nem fogadnád el.