A héten nyári szünet van a bölcsődében és szabadságon vagyok. Furcsa leírni, hogy szabadság, hiszen hivatalosan, papíron évek óta nem voltam szabadságon. Most lenne alibim pihenni, feltöltődni. (Persze biztos van olyan, aki azt mondja, dehogy nem voltam, hiszen az elmúlt években otthon voltam a gyerekekkel. Mi volt az, ha nem szabadság? Akkor is azt csinálhattam, amihez csak kedvem volt. )
Felkészülés a szabadságra
Érdekes volt, ahogy a szabadságra elkezdtem felkészülni. Az első gondolatom az volt, juppi, végre egész nap itthon leszek és lesz egy csomó mindenre időm! Végre végzek a vasalással, lesz időm az utolsó négyzetcentiig kitakarítani a konyhát és kifesthetem a kisebbik fiam szobáját.
Aztán beugrott, én szabadságra jövök, nem pedig dolgozni! Ahogy néztem a “Mit akarok csinálni a szabadság alatt” listámat rájöttem, annyi mindent terveztem be erre a néhány napra, amit mások egész héten dolgozva sem csinálnak meg.
Nézegettem a felírt tennivalókat, osztottam, szoroztam és rájöttem, ha minden egyes nap egész nap talpon lennék, akkor sem végeznék.
És a pihenés?
Éppen csak egy valamiről feledkeztem meg: a pihenésről! Pont arról, amiről a szabadságnak elméletben szólnia kellene.
Furák vagyunk mi anyák. Ha lesz egy kis szabad időnk, rögtön nekiállunk valamilyen elmaradt munkának. Kitakarítjuk a fürdőt, átnézzük a gyerekek a gyerek ruháit és kiválogatjuk, amit már kinőtt. Nekiállunk vasalni, ablakot pucolni, rengeteg süteményt sütünk.
Csak pihenni nem pihenünk. Nem tudunk nyugodtan leülni és könyvet olvasni vagy csak bámulni ki a fejünkből. Nem tudjuk élvezni a pillanatokat.
Sokszor érezzük azt, a gyerekünkkel sem töltünk el elég időt. Mondogatjuk, hogy majd ekkor, majd akkor bepótoljuk. A szabadságnak is a pihenésről, az együtt töltött időről kellene szólni és nem pedig az elmaradt házi munkák bepótolásáról. Mégis ilyenkor is dolgozunk, teszünk-veszünk. Eljövünk szabadságra, hogy megcsináljuk az elmaradt teendőket.
Te mikor pihentél utoljára? Mikor voltál legutóbb szabadságon, úgy, hogy valóban pihentél is?